Érzékszerveink és érzékelési határaik!
Az érzék szerveink egy bizonyos spektrumon belül érzékelnek, például a napból érkező fényt  7 színre bontva 400-700nm -ig érzékeljük, füleinkkel 20-20kHz hullámhosszig terjedő hangokat, rezgéseket észlelünk, gyalogosan 0-6km/h sebességgel vagyunk képesek a helyváltoztatásra stb. E felsorolást természetesen lehetne még folytatni. A megállapításunk végeredménye pedig az, hogy ezek a szűken érzékelhető spektrumok, melyekkel az érzékszerveink fel vannak ruházva, azok gyakorlatilag kiegészítik egymást, és végeredményben egy nagyobb spektrumnak az érzékelését teszik együttesen lehetővé. Ezt 3 dimenziós világnak hívjuk, ahol 3 irányú kiterjedést érzékelünk. A tudatosságunk kiterjedésének, aktivitásának az eredménye e világ milyensége, melyet érzékszerveinkkel fogunk fel. Ez az energia mennyiség, a tudatosságunk, mellyel ellátjuk az érzékszerveinket ez pont arra elegendő, hogy ilyennek lássuk a világot, vagyis csupán csak 3 dimenzióban. Hasonlóan ahhoz, mint amikor csak 1000-, Ft van a zsebedben, ez az összeg csak egy bizonyos dologra elegendő, többre nem!

Az alábbi ábrával azt szeretném illusztrálni, hogy bár egy részét látjuk az úgymond „egésznek”, de tudjuk, hogy ez nem az egész. E fölött, alatt és más dimenziókra is kiterjed, csupán nem érzékeljük azt. Érdemes megvizsgálni a dimenzió szót, ami misztikus hatásával ellentétben, csupán csak annyit jelent, hogy kiterjedése valaminek! A Tudat is csupán kiterjedt. Tehát a tudatosságunk függvénye az érzékelt világ milyensége!


3 dimenziós világunk
A teremtett világ (jagat) nem más mint Istennek, brahmannak, a tudatnak a kivetülése, megnyilvánulása, kiterjedése, vagy visszatükröződése. Ha ezen elgondolkozunk rájöhetünk, hogy minden megnyilvánultnak láthatatlan, megnyilvánulatlan az alapja. Mert maga a visszatükröződés nem valós! Ez vonatkozik az egész világegyetemre! Vagyis, az általunk érzékelt 3 dimenziós világ is csupán visszatükröződése, kivetülése egy másik dimenziónak. Ez azt jelenti, hogy amit érzékelünk az nem valós, mert csupán valaminek csak a kiterjedése.

A könnyebb megértés kedvéért, vegyünk egy rajzlapot, amire egy kockát rajzolunk. Ez a kocka 3 dimenziós, ezen a 2 dimenziós rajzlapon! A rajzlapnak 2 irányú kiterjedése van, míg a kockának a rajzlapon 3. Egy oldalra, egy hátra és egy felfelé. A kérdés az, hogy  a kocka valós e a rajzlapon? Nyílván, hogy nem! Ebből kifolyólag mondhatjuk azt, hogy az érzékelt világ és a hozzájuk tartozó események, dimenziók sem valósak, mint ahogyan a rajzlapon szereplő kocka sem az! Ugyanakkor a kivetülések alapján, mint a rajzlapon szereplő kocka rajzából is, rekonstruálható a kocka!

A Béke Zarándoklat is egy céllal jött létre, de maga a zarándoklat nem a cél, viszont a zarándoklatba vetett célkitűzés létre hozza a Célt! Vagyis maga az esemény csupán a Célnak egy kivetülése, módosult állapota! Mint ahogyan a szó a gondolat kiterjedése, a tett pedig a szónak egy kifejeződése!

Testtudatosság
Ennek megértésével, megértjük azt is, hogy testtudatosságunk az oka annak, hogy csupán egy részt érzékelünk a mindenségből, mert tudatosságunknak csupán csak a testig van kiterjedése! Miközben tudjuk, hogy a tudat kiterjedése végtelen! A teremtőerő, mint a tudat egy megnyilvánulása bennünk lakozik, (sankalpashakti), ennek bizonyítéka az élet (jivan). Elég csupán a gondolat lehelete ahhoz, hogy véghez vigyünk valamit érzékszerveink segítségével.  

Ha szeretnéd megmozdítani a kisujjad, akkor azt minden erőfeszítés nélkül meg is tudod tenni. Ha hallani szeretnéd azt, amit  mondok, akkor azt minden erőfeszítés nélkül hallod, csupán azért mert akarod. Minden érzékszerv így működik, pontosabban engedelmeskedik az akaratnak, akaratodnak, mert ez által él. A belső életprincípium az, ami áthatja és hajtja (atmatatva). Bár sok érzékszerv van, de csak egy akarat. Ennek bizonysága pedig az, hogy minden érzékszerv egyformán működik, egy akaratnak engedelmeskedik.  A kéz, a láb, a fülek, a szemek és a száj mind egyformán viselkednek, legyen az állat vagy ember (manava). Ennek az erőnek, mely benned lakozik (sankalpaashaktih) addig van hatalma, hatásköre, ameddig tudatod ér. Míg az ember (manava) testtudatos (dehasamvidya) és  nincs tudatában (dehisamvidya) a test lakójának (madhava), addig csupán sankalpáya csak a testig hat az érzékszerveken keresztül.

Egy példával élve: Ha szomjas vagy, és egy pohár vizet szeretnél, akkor el kell venned a vízzel tele töltött poharat, hogy megidd, nem jön oda magától, neked kell erőfeszítéseket tenned, hogy oltsd szomjadat. Tudatod az érzékszerveken keresztül hatalmaskodik és készteti azokat akaratának beteljesítéséhez.

Láthatjuk a különbséget, míg a kisujjad megmozdításához semmi erőfeszítés sem szükséges, elég annak enyhe gondolata, addig a rajtad kívül álló dolgok beteljesítéséhez, mind az öt érzékszerved bevetésére szükség van. E testtudatosság az, ami korlátozza végtelen kiterjedésünket. Az ember (manava) testtudatos (dehasamvidya), és nem dehisamvidya, vagyis aki a testlakójának tudatában van (madhava). Manavának Madhavává kell válnia! Az embernek (manava) tisztában kell lennie azzal, hogy a test (deha) lakója (dehi) nem más, mint Isten (madhava), mikor a hívő ennek tudatába kerül, abban a a pillanatban Azzá (madhava) válik! Ezt a tudást az Upanishadok atmavidyának vagy brahmavidyának nevezi.